A mesterséges intelligencia (MI) rendszerek, mint a ChatGPT, egyre gyakrabban jelennek meg a mindennapi életünkben – kérdezünk, választ kapunk, sőt néha még tanácsot is. De vajon kell-e „emberként” bánnunk ezekkel az algoritmusokkal? Illik-e azt mondani: „köszönöm”? Udvarias gesztus vagy felesleges gombnyomás? Ez a kérdés nemcsak technológiai, hanem kulturális és filozófiai szempontból is érdekes.

Legyünk-e udvariasok vagy sem?

A válasz nem fekete-fehér. A mesterséges intelligenciának – ahogy azt az OpenAI fejlesztői is elmondták – valójában teljesen mindegy, hogy megköszönjük-e a segítségét. Az MI nem rendelkezik öntudattal, érzelmekkel vagy szükséglettel az elismerés iránt. A „köszönöm” számára puszta adat, amit ugyanúgy kezel, mint bármely más szót. A fejlesztők szerint ráadásul ezek az udvariassági formulák növelhetik a szerverek leterheltségét is, így – ha sokan élnek velük – közvetve akár az energiafelhasználást, valamint a fejlesztő cég költségeit is növelhetik. Vagyis ironikus módon a túlzott udvariaskodásnak lehet egy kis ökológiai lábnyoma is.

A Player.hu cikke pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy a túlzott emberiesítés azt az illúziót keltheti, mintha az MI valóban „értene” bennünket, vagy „értékelné” a kedvességet. Ez veszélyes torzítás lehet, főleg gyermekek vagy kevésbé technikailag képzett emberek számára. A köszönöm tehát nemcsak haszontalan, de megtévesztő is lehet.

Mégis, sokan reflexből, emberi szokásból írják le a „köszönöm”-öt vagy a „légy szíves”-t. És ez nem feltétlenül baj. A társadalmi normák, a kommunikációs rutinok nem tűnnek el attól, hogy a másik oldalon nem ember ül. Ráadásul vannak, akik szerint éppen ezek az udvariassági gesztusok segítenek megőrizni az emberségünket a digitális térben.

Összegzésként: az MI nem várja el a köszönetet, és technológiailag sem szükséges. Mégis, ha valakinek jól esik „megköszönni” egy jó választ, azzal sincs baj – amíg tudjuk, hogy a gép nem érti, csak feldolgozza.